Ildikó mellfelvarrás blogja

A mellfelvarrás utáni első emlékem délután 4 órakor van, akkor néztem meg az órát. Fogtam a telefonom, és láttam, hogy keresett pár ember sms-ben is meg telefonon is.

Először természetesen a páromat hívtam, majd szép sorban a többieket.

Őszintén megmondva innen még vannak homályos foltok, hogy kivel mit beszéltem ... :)Jött a nővérke is azonnal, és megmérte a vérnyomásom, majd kaptam még valamit a karomba. Nem tudom, hogy gyógyszer volt-e vagy csak fájdalomcsillapító. Egy biztos, nem volt semmi fájdalmam. Az elején csak olyan érzésem volt, mint mikor túl szoros melltartót vesz fel az ember, és mell alatt szorítja.

Ja, az eredményről még nem is beszéltem, pedig ahogy felébredtem az volt az első, hogy benéztem a takaró alá! :) Azt vártam, hogy hatalmas kötések lesznek rajtam, ennek ellenére csak pár ragtapasz kandikált ki a fekete sportmelltartó alól. Óvatosan meg is fogtam a melleimet, és nagyon szép feszesnek tűnnek! :) Nem olyan "puhosak", mint eddig voltak…

Folytatom a délutánnal. Miután mindenkit felhívtam, mondtam a nővérkének, hogy kimennék mosdóba. Persze nem engedett, azt mondta, hogy vagy kapok ágytálat, vagy kibírom még egy órácskát, míg teljesen magamhoz térek. Az utóbbit választottam. :) Addig TV-t néztem. Nem is tudtam, hogy ilyen idióta műsorok vannak kora délutánonként... Öt körül végre felkelhettem. Kaptam inni is, ami nagyon jól esett, mert már nagyon szomjas voltam. Szerencsére nem volt semmi gond a felkeléssel, nem volt hányingerem, és nem is szédültem. Azért persze óvatos voltam, de végülis segítség nélkül ki tudtam menni, és vissza is jönni. Később bejött a férjem, hozott nekem répatortát, mert azt kértem. Beszélgettünk, majd elküldtem haza, mert pihenni szerettem volna. Hol szunyókáltam, hol a TV-t néztem, hol a nővérkékkel beszélgettem.

Ők rendszeresen jöttek érdeklődni, hogy hogy vagyok, kérek-e fájdalomcsillapítót, altatót, enni, inni, vagy csak simán vérnyomást mértek.

Nekem továbbra se fájt semmim, az az előbb leírt szorító érzés is teljesen elmúlt. Az éjszaka is aránylag gyorsan eltelt, bár éjjel felkeltem és kicsit sétálgattam, mert a sok hátonfekvéstől szegény derekam kicsit megadta magát.

És addigra ki is aludtam magam, így olvasgattam meg rádiót hallgattam.

Hajnalban még sikerült visszaaludnom, arra ébredtem, hogy jön a nővérke lázat és vérnyomást mérni. Mindkettő rendben volt szerencsére. Reggel hét előtt megjött a Doktor Úr is, csodálkozott, hogy milyen jól vagyok (továbbra se fájt semmim), majd megkaptam a zárójelentésem és az instrukciókat.

Jegelni kell a ciciket, vigyázni rájuk, hogy nehogy megüssem, illetve tartózkodni kell minden olyan tevékenységtől, ami a mellizmokat igénybe veszi (torna, emelés...). Sétálgatni sétálgathatok, de csak óvatosan.

Természetesen a kíváncsiságom is le kell győzni, és a melltartó levétel minden apró gondolatát el kell hessegetnem magamtól . :) De mindent be fogok tartani, hisz az a célom, hogy minden továbbra is rendben legyen és szépe gyógyuljak.

Fél nyolc körül jött is értem párom, bementem vele a munkahelyére, ahol kicsit interneteztem, majd jött értem egy másik ismerős, aki hazahozott. A kocsikázástól kicsit tartottam, de nem volt akkor se semmi gond, csak a nagyobb döccenőknél éreztem kicsit a ciciket.

Itthon lefeküdtem kicsit aludni, majd elkezdtem a jegelést. Úgy érzem, hogy nagyon szerencsés alkat vagyok, de még mindig nem fáj semmim, pedig mostanra már biztos elmúlt minden fájdalomcsillapító hatása. Kontroll 1 hét múlva lesz, amikor is láthatom majd az új melleimet melltartó nélkül is! Már nagyon várom! :)