Ildikó mellfelvarrás blogja

Hétvégén került megrendezésre a Sziget Kerékpáros Teljesítménytúra a Csepel-szigeten. Mivel mostanában lelkesen biciklizgetek, ezért gondoltam egy merészet és beneveztem.

Szombat reggel megjelentem Szigethalmon a startnál, ahol kitöltöttem a nevezési lapot. Egészen eddig vacilláltam, hogy melyik távot válasszam. A 60 km-es és a 95 km-es között ingáztam, végül az utolsó pillanatban mikor megkérdezték, hogy melyikre neveznék, akkor határozottan a 95-öt mondtam.

8:30-kor elrajtoltam, és szikrázó napsütésben, de élénk szélben tekertem. Az első ellenőrző pont Szigetújfaluban volt, ahol nagyon jó hangulatú pontőrök voltak és már 14 km után pálinkával akartak itatni. :) Maradtam a málnaszörpnél és a csokinál...

A második ellenőrzőpont Szigetbecsén volt, ahol kisebb tömeg volt, mivel onnan is lehetett indulni, így volt, aki még csak a nevezési lapját töltögette. Én inkább a teát töltögettem, és a zsíros kenyeret hagymával majszoltam az addig elvesztett kalória pótlására.

A harmadik ellenőrző pont a Tassi-zsilipnél volt. Azt hittem, hogy sose érek oda... Nagyon rossz minőségű volt az út, rázott, és ha jött egy autó, akkor majdhogynem le kellett ugrani a töltésről, hogy elférjen. Ráadásul visszafelé is ugyan erre kellett tekerni.

A negyedik ellenőrző pont Lórévnél volt. Itt már elmondhattuk, hogy visszafelé megyünk, hisz túl voltunk a táv felén! Viszont a zsiliptől végig olyan ellenszél volt, mintha hegyre másztunk volna fel. Itt csatlakoztam egy apa-fiú pároshoz, egész jól elbeszélgettünk tekerés közben, de Ráckevénél egyszer csak lemaradtak. Pedig ők versenybicóval voltak, míg én egy ezer éves mtb-vel.

Az ötödik ellenőrzőpont ismét Szigetújfaluban volt, ahol reggel is áthajtottam. Az addig is remek hangulat mostanra a tetőfokára hágott köszönet a borocskának, amit szintén lehetett vételezni. :) Ismét kaptunk csokit, meg innivalót, így kis beszélgetés közepette feltöltődtem. Ekkor már azért kezdtem fáradni, hisz a 80-dik km-nél jártam, és eddig a leghosszabb táv az 60 km volt, amit megtettem egyben.

De erőt vettem magamon és visszaültem a kerékpáromra. A már szokásosnak mondható ellenszélben tekertem vissza a kiinduló pontra, egyedül. Senkivel nem találkoztam útközben, se én nem hagytam le senkit, se engem nem hagytak le.

Végül 13:20-kor értem be a célba és adtam le a lapomat. Kaptam szép kitűzőt és egy emléklapot. Nagyon büszke voltam magamra, hogy ilyen jó időn belül teljesítettem a távot, hisz 8 óra volt a szintidő, míg én 4 óra 50 perc alatt megcsináltam! Itt még szintén beszélgettünk a túratársakkal és a rendezőkkel, majd szépen hazatekertem.

Délután nem kellett altatni, gyors zuhany után nagyon jót pihentem! :) Úgy érzem, hogy ha nem lett volna a műtétem, akkor nem kezdek el spinningre sem járni, és akkor ettől az élménytől is megfosztottam volna magam!

Két hét múlva pedig ismét mennem kell kontrollra az Aestheticába. Kíváncsi leszek, hogy mit mond a Doktor Úr, de szerintem Ő is olyan elégedett lesz, mint én vagyok! Onnan majd fényképes beszámolóval jelentkezek! :)